BSD-Day 2012

Habár még alig múlt el az előző BSD-Day emléke, májusban már következett is a következő, méghozzá Bécsben.  Ahogy korábban utaltam rá, ezúttal az osztrák kollégákat szemeltük ki rendezőknek.  A döntést az indokolta, hogy az előző évek rendezvényein is jelen voltak (például Bernhard Fröhlich, Armin Pirkovitsch, Johann Kois, Thomas Klausner), másrészt ők maguk is igyekeznek szerveződni, ha máskor nem is, a közös sörözések idejére.  Ezért gondoltuk azt, hogy Ausztria és Bécs megfelelő állomásai lehetnek a BSD rendszerek terjesztésének.

Üdvözlet Bécsből!

Viszont úgy döntött a rendezvénysorozat mögött álló szervezőcsapat (akik lényegében a korábbi évek során verődtek össze), hogy a megszokott novemberi dátum helyett valamikor tavaszra, esetleg kora nyárra tegyük a találkozót.  Ekkor ugyanis némileg többet süt a nap, az időjárás jobban kedvez a szabadtéri programoknak, sörözéseknek :-)  Azonban nem mondhatnám, ez megkönnyítette a szervezést, hiszen ekkor kellett szembesülnöm vele, hogy elég sok ünnep (húsvét és miegymás) van ebben az időszakban, ami miatt óvatosan kellett bánni a konkrét időpont megválasztásával.

Bécs belvárosa belülről

Ezzel együtt az osztrák srácok is aggodalmaskodtak, mert szeretnének majd megjelenni a Linuxwochen Österreich egyes állomásain, mivel ez nekik rendszeres programot (és kötelezettséget) jelent.  Ebből jött végül az ötlet, hogy a FreeBSD fejlesztői találkozók esetében már szinte megszokott stratégiát alkalmazzuk: társuljunk egy nagyobb rendezvényhez és ezáltal könnyebben jutunk teremhez valamint közönséghez!  Ennek köszönhetően tehát május 5-re, a Linuxwochen bécsi állomásának idejére esett a választás.  Így aztán amikor végre sikerült a szlovákokból kipréselnem a BSD-Day 2011 videoanyagait, szinte közvetlenül folytathattam az osztrákokkal a piszkálódást, hogy minél előbb fixre legyen mondva a terem és az időpont.  Ekkor tudjuk ugyanis megkezdeni a szükséges promociót…

Némileg kevesebb idő állt rendelkezésünkre az egész rendezvény összerakásához, illetve nélkülözni kellett a tavalyi lelkes diákcsapat támogatását is.  Viszont a színvonalból nem szerettem volna engedni, ezért is próbáltam minden korábbi ,,extrát” megtartani: a posztert, a(z animált) bannert, a hirdetést a BSD Magazine aktuális számában.  Így a tavalyi rendezvény után jómagam vettem át ismét a grafikai munkákat.  (Így tehát ezek engem dícsérnek vagy éppen minősítenek le… :-))  De emellett még nekiláttam támogatókat keríteni és az Egyesület részéről biztosítani mindezek legális kereteit.

A bécsi Szent István-székesegyház.

Támogatók tekintetében egyébként egész jól alakult a rendezvény, ugyanis az Egyesületnek (a tavalyival ellentétben) tulajdonképpen már nem is kellett hozzájárulni a költségekhez, csupán azt a jogi személyt szolgáltatta, akihez befutnak a támogatások, és aki a számlákat fizeti.  Külön örömünkre szolgált látni, hogy a támogatóink nevének 90%-ban ott szerepel a ,,BSD” szócska, a fennmaradó 10%-ról pedig tudjuk, hogy nevük ellenére is BSD-t használnak, terjesztenek :-P  A korábbiakhoz hasonlóan egyébként a FreeBSDMall és az iXsystems — karöltve az allBSD.de Projekttel biztosította a különböző szóróanyagokat.  Sőt, az amerikai srácok fejenként egy-egy nagy doboznyi finomsággal bombáztak meg: stresszlabdák, démonszarvak, matricák, DVD-k és CD szettek, pólók, miegymás…  amelyek viszont rendre fenn is akadtak a vámon — de ez már egy másik történet :-)  Az allBSD.de képviseletében pedig Daniel Seuffert ott a helyszínen tartotta a frontot, hiszen ő is rendszeres látogatója a Linuxwochen rendezvényeknek.  Emellett még kiemelném a FreeBSD Foundationt is, akikkel részben Robert Watson (mint az alapítvány alelnöke) sugallatára vettem fel a kapcsolatot, és pályáztam támogatásra (amelyet aztán meg is kaptunk).

A résztvevők tekintetében azonban nem bizonyult ennyire simának a szervezés.  Részben talán azért, mert a május 5-i időpont lényegében a híres és hírhedt BSDCan 2012-es kiadása elé került egy héttel, és ezzel mondhatni széllel szemben próbálkoztunk sok esetben.  (Érdekes módon ettől függetlenül akadtak vendégeink, akik meg tudták oldani, és még ,,beugrottak” BSDCan előtt — utólag is köszönet nekik!)  Másrészt a NetBSD Projekt háza táján mintha zavar lenne az erőben: próbáltam fejlesztőket csábítani tőlük, de Marc Balmer például tragikus hirtelenséggel feladta a tagságát, Adam Hamsíknak pont aznap jött közbe valamilyen rendszerkatasztrófa.  Ellenben végre sikerült odavarázsolnom egy OpenBSD fejlesztőt is Giovanni Bechis személyében — tehát a múltkori ígéretemet sikerült megtartani!  (,,100% siker.” — ahogy Martin fogalmazta egyébként.  Én pedig abban reménykedem, hogy “This a beginning of a beautiful friendship.” :-P)

A terjengős be- és felvezetés után szaladjunk röviden végig, hogy mi is történt a BSD-Day 2012 során!

,,Emberek! Kezdődik a 2012-es BSD-nap!”

Mivel most alaposan felgyültek a promociós anyagok, illetve a rendezvényhez tartozó pólókat is idehaza gyártattam le, eléggé felhalmazódtak a csomagjaim.  Szerencsére a segítségemre sietett még az áprilisi sörözésen az egyik BSD szimpatizáns, bár neve elhallgatását kérő, kolléga (aki legyen így most B.), és felajánlotta, hogy kivisz Bécsbe kocsival.   Így aztán a gorenjés korszakot felidézve B-vel vettük az irányt a Nyugat felé, és bejelentkeztünk a hotelba.  Itt összegyűjtöttem még Giovannit is (mivel ugyanabban a hotelben szállt meg), illetve közben Paul Schenkeveld (a BSD Europe elnöke, támogatónk, régi ismerős a BSD konferenciákról) érdeklődött tőlem, hogy merre találkozzunk.

A szokatlanul nagy létszámú sörözés egyik pillanata a Kolarban, valahol Bécs belvárosában.

Ezzel a kis keménymaggal indítva tehát megkezdtük a szokásosnak mondható ,,előző esti” sörözést, a Kolar nevű vendéglátóipari egységben.  Hamarosan csatlakoztak a helyiek, akiktől megtudtam, hogy most sikerült megtripláznom a jelenlevők számát.  (Nahát, úgy látszik, nekem már csak ilyen jó hatásom van a BSD sörözésekre… :-P)   Sőt, érkezett közénk még egy UNIX fejlesztő úriember is Bulgáriából, Misu.  Miközben vele beszélgettem, az asztal másik felénél a többiek az OpenBSD-t tárgyalták ki, amelyet Giovanni csak csendben, kaján vigyorral hallgatott.  Kiderült egyébként, hogy az egyik meghívottunk, az orosz Ilya Bakulin, is OpenBSD rendszerekkel dolgozik Münchenben, a genua programozójaként.  Szóval újabb kellemes estét töltöttünk együtt a helyiekkel, noha viszonylag hamar asztalt bontottunk — nyilván mindenki izgatottan készült a másnapi rendezvényre…

Az egyelőre még néptelen terem, a közönség várakozván.

… amelynek egyébként a FH Technikum Wien egyik terme adott otthont.  A terem előtt ismét felvertük a recepciós asztalunkat, és lassan kezdtek is gyülekezni körülötte a résztvevők és az érdeklődők.  A recepcióval eleinte Martin és felesége, Andrea segédkezett, majd Andreát váltotta a helyiek egyik önkéntese, Mario.  (Andrea hamar megszökött egy ,,én megyek vásárolgatni!” felkiáltással, de hát nem tudtunk haragudni rá :-))  Kiraktuk a kiosztandó cuccokat az asztalra: ezek egyik része (BSD-Day póló, reggeli, badge) a regisztrált vendégeket illette meg, másik részüket pedig a nap folyamán osztogattuk.  Nagyon népszerűnek bizonyultak a démonszarvak, sok Linuxost sikerült aznap (ha legalább egy rövidke időre is) démonizálnunk, a nap végére szinte mindenki ilyenekkel mászkált.

A recepciós pult, Matuskáékkal és Giovannival.

Mellesleg hozzátenném, hogy a társkonferencia szervezőitől nem csak termet kaptunk, hanem Michael Ebner felajánlásának köszönhetően kameránk is volt, amellyel rögzíteni tudtuk az előadásokat.  A vágást és az effektezést (vagyis tehát arra a formára hozást, ahogy most azt már a YouTube-on lehet látni) viszont ismét magamra vállaltam, hiszen ebben is tavaly a szlovákok segítettek.  Nem volt annyira egyszerű, de legalább megtanultam a KDEnlive használatát!  Illetve, ha már így alakult a dolog, akkor létre is hoztam egy külön csatornát a BSD-Day számára, ahová felkerültek az anyagok, és várhatóan a jövőben is ide fogom rakni ezeket.  Hja, lassan haladunk a szabványosítás felé…

A bécsi BSD-s arcok (avagy a recepciós pult másik oldala).

Szóval, az előző évek mintájára egy nagyon rövid bevezetővel kezdtem a rendezvényt, hiszen a művelt osztrákok mindegyike tudta, mi is az a BSD :-)  Így nem maradt más, csak a program gyors felkonferálásra, miközben a háttérben a csapat egy része már készítette is elő az első előadást.  Fabio Balzano részére szerettek volna egy működő VOIP rendszert beállítani,  Fabio azonban sajnos túl későn szólt, így a tűzfal miatt ez nem sikerült.

Fabio és a NetBSD alapokon doromboló PBX alapjai.

Az első előadást tehát egy független vendégünk, Fabio Balzano tartotta arról, hogy miként lehet a NetBSD segítségével VOIP PBX-et összerakni.  Úgy láttam, sok embert megmozgatott a téma: sok volt a kérdés és többen még sokáig beszélgettek a témáról a folyosón; illetve ennek kapcsán Paul kifejezetten örömmel jegyezte meg, hogy ,,ezért szeretek konferenciákra járni!”  Majdnem túl is léptük az előadások számára fenntartott egyórás keretidőt.  Ez utóbbit egyébként azért hoztuk be, hogy igazodjunk a Linuxwochen többi előadásához (ezzel is biztosítva a konferenciák közti zavartalan átjárást).  Valamint később átgondolva sokkal ügyesebb ötletnek is tűnt, hiszen nem kell annyi előadást szervezni és a közönség is jobban be tudja fogadni, van idő megrágni egy kicsit a témát, és így tovább.

Ilya, a Capsicum Man akcióban.

A második előadást Ilya Bakulin (alias “Capsicum man”) tartotta a Capsicum biztonsági keretrendszerről.  A Capsicum Robert Watson és kollégáinak projektje a Cambridge-i Egyetemen, amely nemrég (vagyis a 9.0-RELEASE-zel) kezdte meg bevonulását a FreeBSD alaprendszerbe, de a Linuxos közösség és a Google is nagy érdeklődést mutat iránta.  Ilya a tavalyi Google Summer of Code keretében dolgozott a Capsicum rendszerrel, és, ahogy a mellékelt ábra mutatja, eléggé megtetszett neki.

giovanni@OpenBSD

A harmadik előadás Giovanni Bechis (giovanni@OpenBSD) témáját ölelte fel a relayd-ről.  A relayd egy ügyes terheléselosztási és proxy megoldás, amely az OpenBSD platformján jelent meg.  Ennek kapcsán azonban később megtudtam, hogy Martin éppen ennek portolásán dolgozik FreeBSD-re, így szinte ideális volt a témaválasztás.  Noha Martinnak az ehhez tartozó levelezések kapcsán nem voltak túlzottan pozitív élményei, így eleinte morcosan méregette OpenBSD-s kollégáját.  Az előadás végére azonban már szent volt a béke, Giovanni nagyon is készségesnek mutatkozott az együttműködésben.

beat@FreeBSD

Ezt követően az egyik legnépszerűbb előadás következett Beat Gätzitől (beat@FreeBSD), amely a FreeBSD portok, csomagok és azok tervezett újításairól szólt.  Lényegében a pkgng nevű új, bináris csomagkezelő rendszert mutatta be gyakorlati szemszögből (amelyről korábban már Ion-Mihai Tetcu is beszélt tavaly) a csomagok opcióinak új kezelési módjával együtt, valamint a ports/ repository Subversionre átállását tárgyalta.

,,Miért nem használsz Chrome-ot?” — ,,Mert nincs NetBSD-re!”

Ezt követte az ebédszünet.  Ha már szünet, akkor megemlíteném azt is, hogy nem csak ingyen elvihető szóróanyag formájában igyekeztünk teríteni a ,,szajrét”, hanem kisebb csomagokat készítettünk elő B-vel és Marioval.  Ezeket az előadások után lehetett megnyerni úgy, ha sikerült megválaszolni az előadó egy kérdését valakinek a közönség soraiból.  Tekintve azonban, hogy ez egy késői ötlet volt, és már nem tudtam időben szólni erről maguknak az előadóknak, eléggé humorossá vált.  Beat például azt kérdezte, hogy ,,milyen színű a FreeBSD SVN repository-ja” (utalva az ilyenkor megszokott bikeshed jellegű, véget nem érő vitákra), amelyre persze bármilyen választ elfogadtunk, csak legyen valaki, aki mer jelentkezni…  Ami azt illeti, az ő esetében konkrétan nem volt bátor válaszoló, így automatikusan visszaszállt rá a (plusz) ajándékcsomag.

infofarmer@FreeBSD

Az ebéd utáni előadások sorát Andrew Pantyukhin (infofarmer@FreeBSD) nyitotta meg a gitről szóló kritikájában.  Andrew alapvetően cloud rendszerekkel dolgozik, és a gitet igyekezett ennek megfelelő stílusban alkalmazni, azonban a témaban szerzett tapasztalatai nem bizonyultak minden tekintetben kellemesnek.

eri@pfSense

A következő előadást Ermal Luçi (eri@pfSense) tartotta a pfSense-ről.  Ermalt még Karlsruhe-ból ismerem, és én kértem fel, hogy személyesen, mint saját fejlesztője mutassa be a pfSense disztribúciót.  Ennek égisze alatt sok hasznos fejlesztést végeztek az OpenBSD-ből átvett PF csomagszűrőn, lényegében az ő csapatuk tartja karban azt a FreeBSD kernelen belül.

A csokoládé ízű figyelemelterelés.

Ermal útját egyébként a pfSense mögött álló cég, a BSD Perimeter LLC támogatta.  Ennek örömére feleségével kisebb városnézést is szervezett, de mintegy mellékhatásaként elkésett és megcsúszott miatta a műsorrend.  Szerencsére egy ügyes improvizatív megoldással eltereltük a morajló tömeg figyelmét, és felszolgáltuk Martinékkal a BSD-Day tortát.  Mindenkinek nagyon tetszett!

A rendezvény tortájának nyilvános kivégzése.

Ezután Martin Matuška (mm@FreeBSD) következett, és az mfsBSD-ről tartott egy rövid bemutatót.  Ahogy a neve is sejteti, az mfsBSD egy memória alapú állományrendszerre építkező (Free)BSD változat, amely alatt egyébként egy komplett ZFS támogatás rejlik.

mm@FreeBSD

A  rákövetkező, igazán érdekesnek ígérkező előadást Adam Hamsík tartotta volna a NetBSD és a Xen kapcsolatáról, azonban ekkor jött a feketeleves!  Megtudtam, hogy Adam rendszergazdaként dolgozik, és éppen aznap történt valami komolyabb balhé a cégüknél.  Így sajnos már nem tudta megtartani a beütemezett előadását.  Ezért szomorú szívvel, de egy előadással kevesebbel kellett zárnunk az idei BSD-napot!

Paul Schenkeveld bejelenti a BSDcommunity.eu oldalt, az európai BSD közösségek összefogására.

De nem csüggedtünk!  Paul megragadta ugyanis a lehetőséget és bemutatta új ötletét, egy európai BSD közösségi oldalt, ahol várja az érdeklődők (elsősorban felhasználói csoportok) jelentkezését.  Reményeink szerint ezzel létre tudunk hozni egy olyan oldalt, ahol a Európában BSD rendszerekkel foglalkozni kívánók könnyen és gyorsan meg tudják találni és fel tudják venni a kapcsolatot a közelükben levő szervezetekkel.  De emellett még lehetőségük lenne megosztani mindenféle kapcsolódó információt egymással, újrahasznosítani a meglevő tapasztalatokat, és a többi.  Én ezt mindenképpen jó ötletnek tartom, de valószínűleg nem lesz egyszerű összerakni.  Főleg, hogy előbb a EuroBSDcon Foundationt kellene még sínre tenni — de az ötlet mindenesetre így nem veszik el.

Beastie elégedetten sörözik a BSD-nap végén.

A napot a hagyományok szerint egy közös vacsora zárta, ahova ezúttal meghívtuk a Linuxwochen szervezőit is — tehát idén nem csak BSD-sek ültek az asztalunk körül.  (De nincs is ezzel semmi gond…)  Meghívtuk például a közönségünk egyik tagját is, az ausztrál Paul Kelly-t, aki éppen Svájcban tölti tanulmányi ösztöndíját, de egyébként lelkesen érdeklődik az OpenBSD iránt.  Paulról gyorsan kiderült, hogy Edward Norton titkolt féltestvére, legalább gonoszkodó megállapításaink szerint :-P  De mellette akadt még egy Debian/kFreeBSD-s arc is, akit sikerült Martinnak egy rövid időre szótlanul hagynia, mikor megkértem, hogy mesélje, miként portolta a debootstrapet FreeBSD-re (és így kapva egy Debiant FreeBSD jailben).

Paul Kelly, az Edward Norton imitátor szerepében :-)

A vacsora mindenki igényei maximálisan kielégítette.  Bár idén meglepetésünkre szolgált, hogy a Linuxos kollégák a meghívásunkat tranzitívan értelmezték, és ennek eredményeként fokozatosan jelentek meg újabb és újabb csapatok a vendéglő ajtajában.  Bizakodtunk benne, hogy a Libre Graphics Meeting talán már nem csatlakozik hozzánk, mert így könnyen kifuthatunk az előre megrendelt vacsorából és a konferencia költségvetéséből is…  Később kiderült, hogy az egész oka egy apró félreértés volt, amely szerint a Linuxos emberek azt gondolták, nekik lesz egy vacsora rendezve.  (Ők csak gyanútlanul követték a főszervezőket, akiket meghívtunk.)  Noh, erről én mondjuk nem tudtam :-)

A hirtelen megnőtt vacsorázó tömeg.

A nap végén aztán mindenki hazafele vette az irányt.  Hasonlóan azonban a múlt évhez, ismét akadt egy kisebb csapat, akik vasárnap még vállalkoztak egy kis városnézésre.  Ezúttal Michael Ranner, az osztrák BSD-sek egyike (és nem mellesleg a rendezvény egyik támogatója) vállalta az idegenvezetést.  A túrát végül egy közös “brunch” (“breakfast + lunch”) elfogyasztásával koronáztuk meg, és értékeltük a BSD-napot.  Én magam, jó szokásomhoz híven, Daniel Seuffertnek ismét igyekeztem meghálálni önzetlen segítségét egy támogató póló ajándékozásával.  Nagyon örült neki!

A vasárnapi turisták népes csoportja.

Összegzésül azt mondhatnám, hogy megint egy remekül sikerült kiruccanást és ezzel együtt BSD-napot sikerült szervezni.  Már megint bánhatja mindenki, aki nem jött…!

(A képekért köszönhet Michael Rannernek, Ilya Bakulinnak, Bernhard Fröhlichnek, and Mario Gasteggernek!)